Értékelőnek lenni amellett, hogy sok tudást igénylő, felelősségteljes és nemzetgazdasági szinten hasznos feladat, gyakran tanulságos és egyben szórakoztató is.
Mi az az értékelés?
Egy kötelező feladat és egy tanulási lehetőség az uniós programok többségénél. A támogatást nyújtó Európai Bizottság általában elvárja, hogy egy tagállam a programjai elején, közepén és végén, illetve gyakran bizonyos témákra koncentrálva a megvalósítás közben is vizsgálja meg, hogyan halad a program, kell-e módosítani valamin, illetve mit tanulhatunk a következő időszak programjának elkészítéséhez.
Mit csinál tehát az értékelő?
Sok adatból és sok beszélgetésből megpróbálja megérteni, összerakni és visszamutatni, hogy mi is történik egy programban, nem csak az eredményre fókuszálva, hanem főként arra, hogy miért és hogyan működik, mitől mehetne jobban. Ehhez elemez, vizsgál, kutat, feldolgoz és egyeztet, dokumentál.
Hogyan kezdődött?
2003 óta készítek uniós programértékeléseket. Pályakezdőként az első munkáim a KIOP és a GVOP ex ante értékelései voltak. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az egész országban senki sem tudta azt, mi az a programértékelés – mi sem. Akkor a KPMG-nél dolgoztam, és egy brüsszeli kollégánk prezentációkat hozott magával, ami más tagállamok értékeléseit mutatta be. Megértettük, utánanéztünk, fejlesztettünk, tanultunk. Így kezdődött az értékelési karrierem.
Ezután számtalan hazai OP, NSRK, tematikus és intézményi értékelés következett. Olyan jól ment, hogy a hazai KPMG vezetés elhatározta, hogy ez egy jól exportálható szolgáltatás lehet. Ekkor már az volt a feladatom, hogy kapacitást építsek Közép-Kelet Európa 17 országában és a helyi csapatokkal közösen készítsünk értékeléseket. Sok értékelési projekt (Románia, Bulgária, Észtország, Írország, Málta, Csehország, Szlovákia), sok utazás és sok tapasztalat lett ennek az eredménye. 10 szép és hosszú évet töltöttem a KPMG-nél értékelésekkel, majd máshol folytattam.
A 2004-06, a 2007-13, a 2014-20 és a jelenlegi 2021-27 időszak mindegyikében értékeltem. Közben egy angol nyelvű Ph.D-t is szereztem uniós programértékelésből. Eddigre – egy kivétellel – nem volt olyan tématerület, amelynek az értékelésében nem vettem még részt. Ez az egy téma pedig az agrár- és vidékfejlesztés volt. 2020-24 között végre ezen a területen is dolgozhattam, kb. 25 értékelést vezethettem az elmúlt négy évben, ezzel teljessé téve a témák körét.
Hogyan folytatódott?
20+ év alatt az ember sokat tanul, sokat tapasztal. Sokat ad és sokat kap. Ennyi idő alatt minden élménnyé válik, tanulsággá, melyet érdemes lehet megosztani. Érdemes tükörbe nézni – ha görbe is – és tükröt mutatni, önkritikát gyakorolni, nevetni magunkon és másokkal.
Ezért, amikor az Európai Unió Kohéziós Politika értékelésének jubileumi, 10 éves konferenciájára, 2024. novemberében meghívtak Prágába, hogy tartsak előadást, pontosan tudtam, hogy miről szeretnék beszélni. A konferencia címe – le a kalappal ezúttal is a cseh szakpolitikai, hatósági és értékelő kollégák előtt – “Mi (nem) működik az értékelésekben?” volt.
A meséket mindenki szereti. Sokszor praktikusabb egy történetben elmondani, amit akarunk – egy történet jól láttatja a mintákat, szerepeket, összefüggéseket, és alkalmas arra, hogy érzéseket is közvetítsen. Összeállítottam hát egy mesét, az “Ismeretlen értékelő meséjét”, benne 20+ évnyi tapasztalattal arról, hogy az értékelésekben (is) jellemzően az emberi tényezőből fakadnak a kihívások, nehézségek, problémák, konfliktusok. Nem a “mi?” szokott fennakadást okozni, hanem a “hogyan?”. A kommunikáció, a konfliktuskezelés, a belátás, a türelem, a közös megoldáskeresés – országtól, témától, időszaktól és szereptől (megrendelő vagy értékelő) függetlenül.
A prezentációról készült videó – angol nyelven – lent elérhető.
Őszintén megmondom, hogy még az előadás előtt pár órával is azon gondolkodtam, szabad-e ezt előadni. Mi lesz, ha sértőnek és nem szórakoztatónak találja a kb. 250 fős nemzetközi közönség? Mi lesz, ha nem tudunk nevetni magunkon, hanem a jelenlévők ítélkezőnek érzik a hallottakat? De vettem egy nagy levegőt, és belevágtam, jó szándékkal.
Minden valós aggodalom ellenére a prágai előadás sikert aratott: a cseh Miniszterelnökség miniszterhelyettesétől az OECD egyik vezetőjén keresztül a különböző országokból érkezett értékelőkig sokan kerestek meg azzal, hogy magukra és másokra ismertek a történetből.
Hogy lehet ez? Mi a közös bennünk? Emberek vagyunk. Talán tökéletes szándékkal, de nem tökéletesen tesszük a dolgunkat. A fontos, hogy ha elbuktunk, felálljunk. Menjünk tovább, csináljuk jobban, csináljuk másként. És ami a legfontosabb: jószándékkal, türelemmel és szeretettel dolgozunk együtt, akkor az ismeretlen értékelő meséje mindenkinek happy end-del végződhet.
— Dr. Mezősi Balázs, a DevEco Consulting ügyvezetője
#értékelés #Prága #konferencia #mese #DevEco